Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

b_700_700_16777215_00_images_QDrum_aetel.jpg 

Nagy reménnyel indult útjára anno a Yummber, két éve már a külföldi piacokon is terjeszkedtek volna, aztán az egészből nem lett végül semmi.

Az okokat Kalmár Péter, a Yummber alapítója blogbejegyezésében latolgatja, és bár a blogbejegyzés igen hosszú, mégis érdemes elolvasni, egy jó ötlet ma Magyarországon miért nem válhatja be a hozzá fűzött reményeket.

Egy jó ötlet néha csak úgy kipattan az ember fejéből

Egy jó ötlet néha csak úgy kipattan az ember fejéből, így volt ez Kalmár esetében is. Ahogy írja: „Épp egy Uber fuvar közben nézegettem az alkalmazást a kezemben valamikor 2014 december elején, éhes is voltam, és arra gondoltam, hogy milyen jópofa lenne, ha a nem hivatásos sofőrök cikázó autóihoz hasonlóan ugyanígy látnám a telefonomon, hogy a magánlakásokban kik-hol és mikor-mit főznek?…" - Majd ahogy folytatja: „Beugrott, hogy csinálok egy olyan vállalkozást, ami ugyanúgy, mint az Ubernél, a sharing economy elvén működik, ugyanúgy, mint az Ubernél, lokáció alapon, nyomon követhető, ugyanúgy, mint az Ubernél, okostelefonnal lehet fizetni, és ugyanígy, mint az Ubernél, a végén milliárdos leszek”  

A teszt hiánya

Az ötlet kivitelezésébe hamar belevágott a közben összeverbúválódott csapat, a piacra lépést azonban nem előzték meg azok a tesztek, melyek ilyenkor feltétlenül szükségesek. „Előre szóltak, hogy baj lesz, mert még egy ennél egyszerűbb rendszert/alkalmazást is hosszan és sokan tesztelnek, mielőtt piacra dobják a béta verziót. Mi viszont se kevesen, se röviden nem teszteltük, egyszerűen csak kiraktunk egy 6 hónapos koraszülöttet a tűző napra. Vagy a regisztráció nem működött, vagy nem sikerült bevarrni az elektronikus fizetéshez a Barion tárcát, vagy sikerült, csak rosszul, vagy nem lehetett foglalni, vagy épp ebédajánlatokat feltenni, vagy baj volt a bejelentkezéssel, vagy a fizetéssel – de legtöbbször ezek együtt."

Ha egy rendszer nem működik megfelelően, az hamar megbosszúlhatja magát, ennek pedig az a következménye, hogy sem az ételt szolgáltató otthoni konyhák, sem a felhasználók nem térnek vissza többé, ráadásul ennek hamar híre megy a piacon, így a közösség képtelen arra a hirtelen bővülésre, ami az ilyen rendszerek életbentartásához elengedhetetlenül szükségesek.

Mindez annak ellenére történt így, hogy pénz lett volna a fejlesztésre.

A befektetett pénz felhasználása és a menedzsment széthúzása

Sok start-up cég évekig keres, míg talál olyan befektetőt, aki érdekelt az ötlet vagy a termék fejlesztésében, ez azonban a Yummbernél szerencsésen alakult, hamar volt befektető és a fejlesztéshez elegendő pénz is. Ennek ellenére a menedzsmenten belüli széthúzás, az egymás meg nem értése vezetett oda, hogy a pénz felett "mindenki rendelkezni akart", így azt sok esetben egyáltalán nem arra használták fel, amire kellett volna. A pénzen pedig, mint tudjuk, össze lehet veszni, így történt ez a kaja-Uber esetében is, bár erről így nem ír Kalmár Péter. Csak arról, hogy hamar elfogyott.

A problémát elmélyítette az is, hogy az ötlet kivitelezésében a többség csak havi fixért volt hajlandó dolgozni, ami persze a részükről érthető is, hisz ki az ma Magyarországon, aki ingyen, egy majdani siker reményében akar csak dolgozni. Vélhetőleg Kalmár ezt nem mérte fel pontosan, és hitt abban, hogy mindenki a bevételekből akar majd inkább részesedni, majd csak akkor, vagy már csak akkor, amikor a Yummber milliókat hoz havonta. Vagy hetente. Az élet ezt az elképzelést sanos nem igazolta.

Erről ez olvasható a blogban: „2015 október & 2017 március között 20 hónapon át 60 munkatárs kapott többé-kevésbé rendszeres javadalmazást."

Érdektelenség

Ha jobban végigolvassuk a blogbejegyzést, fény derül arra is, hogy a piac a "kezdeti sikerek" ellenére két éve még elég fejletlen volt Magyarországon, és így van ez szerintünk ma is, illetve elég kicsinek is számít. Ha pedig mindez egyfajta érdektelenséggel is párosul, hiába a jó ötlet, az hamar halálra van ítélve. Talán jobban fel kellett volna mérni az ételt szolgáltatók és az ételt fogyasztók igényeit, felmérést azonban a Yummber nem végzett. Erről az időszakról a blogban ezt olvashatjuk:

„Más szóval: hogyan terjesszünk el egy olyan szolgáltatást, ami még nem létezik? A tankönyv szerint előbb kis csoportokkal illik kipróbálni, hogy egyáltalán működik-e? Igen, a recept így szól, de ki szeret receptkönyvből főzni?! Végül úgy döntöttünk, hogy unorthodoxok leszünk (mint matolcsigyuri), ráülünk az épp tomboló Uber-láz hullámaira, és megpróbálunk előbb ismertséget generálni.

Na jó, de ehhez előbb kellenek a városban olyan helyek ahol főznek, és be is engedik majd a kedves vendégeket, hogy egyék meg. Ezt meg hogy? Ennyi nagymama ismerősünk még nekünk se volt…"

A NAV és a NÉBIH

Ami működhet Amerikában vagy Nyugat-Európában, az nem biztos, hogy megy Magyarországon is. A hatóságok megjelennek, ha hívják őket, ha nem. Így volt ez Kalmárék esetében is, számos akadályt képezve, hogy a Yummber terjedhessen. A jogszabályokat azonban mindenkinek be kell tartania, de mint ahogy a rendszer tesztelése sem történt meg megfelelően, Kalmárék azt sem mérték fel, hogyan "akadályozhatják" meg a terjszkedést a hatóságok.

Marketing, az volt

A Yummber hamar a sajtóba került mint egy igen jó ötlet, gyakorlatilag nem volt olyan orgánum, ami ne írt volna róla. 

„A Dining Guide cikk hatása elképesztő volt! Sose gondoltam volna, hogy ennyi újságíró, riporter cuppan rá a témára pont egy gasztronómiai szaklap alapján – gyakorlatilag minden külön erőfeszítés nélkül, magunktól és önként rohamozott meg minket megannyi média.

IndexVilággazdaságTV2 TényekHVGNők LapjaWe Love BudapestGazdasági Rádió,  Magyar NemzetForbes Magazin, és még sokan mások… még a CINK se cinkelt minket, ami azért nagy szó, és ez még csak az első hulláma volt a sok sajtómegjelenésnek!"

Talán nem túlzás azt állítani, a cég maradéktalanul kihasználta azt az ingyenreklámot, amit a fenti médiák szolgáltattak, ez azonban csak egy ideig tudta szinten tartani a Yummbert. Ha nem követi megfelelő technikai fejlesztés a médiában véghezvitt csinnadrattát, nincs megfelelő technikai háttér, bármely cég szinte azonnal összeomlik. Ez történt az ételmegosztó portállal, appal is. Minderről, illetve az egész folyamatról így ír (összefoglalóan) Kalmár:

„A Yummber másfél éves történetében a legnagyobb probléma a belső pozícióharcokkal lefárasztott – így működésképtelen – menedzsment összehangolatlan kapkodása volt. Mit értek ez alatt? Amikor épp még nem volt pénz, akkor bezzeg volt nagy hírverés, de még szinte használhatatlanul rossz volt az informatikai rendszer, és nem volt csapat sem. Eredmény: elégedetlen felhasználók mindkét oldalon. Amikor lett pénz, hülyeségekre szórtuk, és nem hangoltuk össze a marketing tevékenységet a promóciókkal; amikor jobb lett a rendszer, nem költöttünk marketingre. Amikor költöttünk marketingre, a csapat széthúzott. Amire lett használható koncepció, elfogyott a pénz is és a csapat is…stb."

Mit mondhatnánk?

Sajnáljuk, hogy így ért véget a kaja-Uber. Vélhetően jön majd más valaki, aki megcsinálja, az is lehet, hogy nem Magyarországon. 

Azok a főzésből megélni kívánó, vagy csak egy kis mellékest megkeresni akaró háziasszonyok, és ebédelni szerető felhasználók, akik csalódtak a Yummberben, azoknak van egy jóhírünk. Ha bárki indít egy blogot, és a bejegyzéseit, e körben ínycsiklandozó ételekről készült fotókat is rendszeresen megoszt a Facebookon, hogy tájékoztassa leendő vendégeit, aznap éppen mi a menü, illetve megfelel a törvényi előírásoknak is, egyben megfelelően használja okostelefonját vagy tabletjét,  célt érhet a Yummber nélkül is. És ezért fizetnie se kell a kajamegosztó oldalnak...

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat

Kapcsolódó anyagaink: 

Forrás  - A kép csak illusztráció, forrás: pixabay

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...