Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

120427d1_permakultura_elm.jpgA permakultúra természetszerű biogazdálkodást jelent, mely az embert, a közösséget helyezi középpontba. Talán sokan még csak most ismerkednek meg a permakultúra fogalmával, pedig igazán nem újkeletű a dolog, több évtizedes múlttal rendelkező tudományról van szó.

Az ausztrál Bill Mollisont tartják a fogalom atyjának, aki már a 70-es években felismerte, hogy az emberiség - ha így folytatja tovább - feléli a Föld tartalékait és elpusztítja önmagát és az körülötte lévő élővilágot is. Nagyhatású műve, a Designer’s Manual (magyarul még nem jelent meg...), mely a permakultúra alapjait fektette le, egy egészen új megközelítést javasolt a globális környezeti problémák megoldására.

A permakultúra kifejezés a "permanent agriculture", vagyis "állandó mezőgazdaság" szavakból származik. Az emberi környezetet és az embert körülvevő és kiszolgáló mezőgazdasági rendszerek olyan elven való kialakítását jelenti, mely gyakorlatilag lemásolja a természetben található fenntartható, vagyis önmagukat fenntartó rendszereket állatok, növények és mikroorganizmusok segítségével.

A permakultúra jelenleg széles körben elfogadott főszabályait a Mollison által 1990-ben megfogalmazott alapgondolat ihlette, miszerint: "Az egyetlen etikus döntés az, ha vállaljuk a felelősséget saját és gyermekeink létezéséért". Mollison azt szerette volna elérni, hogy az emberek egy rövid képzés után maguk is meg tudják tervezni saját környezetüket a permakultúra elvei alapján, ezáltal minél több önellátó település jöjjön létre. A hosszú távú cél az, hogy a társadalom eltávolodjon, és minél kevésbé függjön az ipari rendszerektől, -termeléstől és szállítástól, mivel azok szisztematikusan teszik tönkre a Föld ökorendszereit.

Az eredetileg mezőgazdasági-ökológiai design-elméletből azóta világszintű mozgalom lett, követői a gyakorlatban szerzett tapasztalataikat és új ötleteiket folyamatosan megosztják egymással permakultúrával kapcsolatos publikációkban és internetes közösségi oldalakon, ezért sokaknak mára a permakultúra nem csupán design-rendszer, de már-már filozófia, sőt életmód is. A magyarországi érdeklődők sincsenek egyedül: a Magyar Permakultúra Szövetség tagjaiként például tanfolyamokon, egy-egy hétvégi kalákán lehet elsajátítani a trükköket és fortélyokat.

Mi a haszna?

Akár húsz négyzetméteres területen is létre lehet hozni egy olyan konyhakertet, mely a természettel tökéletes összhangban működik, sőt, már majdnem önműködő is. Kevés energiabefektetés és sok segítség a természettől: ez a permakultúra; a hagyományos gazdálkodás még okosabban.

Nem csak a globális felmelegedés lesz hatással a kertjeinkre, hanem fordítva: még a kertészkedés is súlyosbíthatja a globális felmelegedést. Mint több más, első hallásra kifejezetten zöld tevékenységről, kis utánagondolással a ház kertjéről is kiderülhet, mindent összevetve mégsem annyira környezetbarát, mint amilyennek tűnik.

A vegyszeres permetezés, a túl sok ivóvíz ellocsolása, és persze a legkülönfélébb kertben használatos szerszámok (illetve azok előállítása és szállítása) is jelentősen növeli a kertész ökológiai lábnyomát. De gondoljunk csak a benzines fűnyírók által kibocsátott CO2-ra, a messzi hegyekből származó díszkövekre vagy az egyenesen a Távol-Keletről importált kerti bútorokra - mindezeket beszámítva kertet gondozni tulajdonképpen kifejezetten környezetszennyező munka.

Lehet persze környezetbarát a kertészkedés, sőt még hozzá is járulhat az ökológiai egyensúly visszaállításához és csökkentheti az alapvető élelmiszerek elosztásával járó CO2-kibocsátást. Hogyan? A válasz: érdemes permakultúra-kertet létesíteni. Már egy akár húsz négyzetméteres területen is ki lehet alakítani egy, a természettel tökéletes összhangban működő - már majdnem önműködő - konyhakertet.

120427d2_permakultura_elm.jpgMi kell egy működő permakultúra-kerthez?

Az első és legfontosabb a termőföld. Természetesen érdemes minél napsütöttébb területet keresni, és az sem hátrány, ha a talajban különféle giliszták, illetve férgek élnek, mert azok könnyen kezelhetővé, lazává dolgozzák a földet. A férgek által termelt ásványi anyagok és nyomelemek szintén hasznosak. Férgeket egyébként telepíteni is lehet, de nem nélkülözhetetlen elemei a permakultúra-kertnek.

A kert második legfontosabb hozzávalója egy csapatnyi csirke. Elsősorban a nitrogénben gazdag organikus trágya miatt, mely egyébként olyan egyéb alapvető elemeket és ásványokat is tartalmaz, melyek a folyamatosan használatban lévő termőföldekből általában hamar kiürülnek. A tyúkok egyes kártevőktől is megtisztítják a kertet, onnantól kezdve, hogy hagyják őket szabadon futkosni, vagyis amint az első hajtások megerősödtek. A csirkealomnak használt szalmából kiváló minőségű organikus trágya lesz, a tyúkok pedig amellett, hogy megszabadítanak a kártevőktől, antibiotikumoktól, szteroidoktól és egyéb különféle vegyszerektől mentes tojásokkal is megajándékoznak.

A víz esszenciális eleme a permakultúra-kertnek, nem csak mert segít nedvesen tartani a talajt, de vonzza a rovarokat és helyi madarakat is, akik pedig a kártevők pusztításáról gondoskodnak. A kert egyik végébe ezért egy kisebb tavat szoktak ásni, aminek, ha még egy vékony iszapréteg is van az alján, a szitakötőket és békákat is képes odavonzani. Ezt első hallásra sokan talán nem az előnyök közé sorolnák, de tudomásul kell venni, hogy ahol egy mini Édenkert kialakítása a cél, ott minden élőlény szívesen látott.

A rendszerrel, ha egyszer elkezd működni, nincs szükség permetezésre a kertben, bár a kártevők egészséges szintje mellett a termés minimális veszteségével mindenképp számolni kell. Ha viszont a kártevők túlságosan elszaporodnak, az azt jelzi, a kert egyensúlya felborult, úgyhogy meg kell próbálni visszaállítani.

A kert nélkülözhetetlen eleme egy komposztáló hordó, amibe a csirkealom mellett az ételmaradékoktól a falevelekig az égvilágon mindent bele lehet - sőt, kell - dobni, ami valaha élt és máskülönben a szemétben landolna. Semmi, ami organikus, nem lesz többé felesleges.

A permakultúra-kert lényege, hogy zártláncú és önfenntartó rendszerben termelődnek meg a mindennapi élelmiszerek, melyben állatok, növények és mikroorganizmusok élnek és működnek együtt. A hagyományoshoz képest ezekhez a kertekhez csak minimális energiabefektetés szükséges: mivel a természetes élőkörnyezetet utánozza le, az organikus kert gyakorlatilag önmagát tartja fent.

Nincs szükség vegyszeres permetezésre. A kártevők nagy részét természetes ellenségeik pusztítják el - ami szintén hatalmas előny, figyelembe véve, hogy az ipari termelésben egyre erősebb és erősebb növényvédőszereket kénytelenek használni, mert a kártevők sorra immunissá válnak ellenük. Létrehozásától kezdve az organikus permakultúra-kert gyakorlatilag önmagát tartja fent, az embernek csak annyi a dolga, hogy trágyázzon, ültessen, locsoljon és végül learassa a termést.

Az előnyök közé tartozik az is, hogy egy permakultúra-kert környékén soha sem halmozódik fel felesleges szemét, hiszen mindent újra lehet, sőt kell is hasznosítani a komposztáláshoz. A végeredmény pedig a vegyi anyagoktól tökéletesen mentes élelmiszer és tojás, ami nem csak egészségesebb, de olcsóbb is, és még az ökolábnyomunkat sem növeli a Földön.

Mivel a termőterületet csak egyszer kell megtervezni és kivitelezni, onnantól kezdve pedig gyakorlatilag önmagát tartja fent, egyetlen permakultúra-konyhakertet több generáció is használhat anélkül, hogy esetleg terméketlenné válna. Összefoglalva, a módszer kísértetiesen hasonlít elődeink hagyományos kertjeihez, csak sokkal okosabb.

120427d3_permakultura_elm.jpgA permakultúrában rejlő lehetőség

Egy permakultúrás gazdaság még csak nem is hasonlít a napjainkban, az utak mentén látott monokultúrás, nagyüzemi gazdaságokhoz. Inkább élettér, mint sem föld, melyen élelemiszert termelünk. Alapja a biodiverzitás megőrzése, létrehozása, tehát minél többféle növény- és állatfaj tartását jelenti egy helyen. Középpontjában az ember áll, mert úgy alakítja ki - gondos tervezést megelőzően - a terület mintázatát, hogy ellássa őt élelmiszerrel, tejtermékkel, hússal, ráadásul olybá módon, hogy egyáltalán nem alkalmaz műtrágyát, vegyszeres kezelést, gépeket, ipari takarmányt. Egy permakultúrás gazdaság, csak akkor lesz teljesértékű, ha maga az ember is benne él, szerves részét alkotja rendszernek.

Itt sokan arra gondolnak, hogy tulajdonképpen ez egy tanya. Meglepő, de sok fiataltól lehet hallani, hogy szívesen választaná a vidéki életet, a túlzsúfolt, fenntarthatatlan városokkal szemben. Egyre többen és többen szeretnének önfenntartók lenni, saját maguk dönteni életükről (mit egyenek, hol éljenek, mit dolgozzanak), nem pedig a multik és az állam fojtogató szorításában és függésében leélni az életüket. Itt a lehetőség!

Ma már az internet szinte bárhonnan elérhető, ha nem, éveken belül úgy is az lesz. A távmunka is egyre népszerűbb, egyrészt környezetkímélő hatása miatt, másrészt a vállalatok felismerték, hogy költségcsökkentő hatása is jelentős lehet, valószínűleg terjedni fog a jövőben alkalmazása. Arról nem is beszélve, ha ügyesek vagyunk még dolgoznunk sem kell, mivel tanyánk energiaszükségletét megújuló energiaforrásokkal (leginkább napelem, napkollektor javasolt) ki tudjuk váltani. Egy fajta modern tanyát lehet vizionálni, ahol kéz a kézben jár a magas szintű technológia, tudomány a régi idők életvitelével. Tovább gondolva elképzelhető az is, hogy a jövő értelmisége a modern paraszt lesz.

Ember, állat, növény teljesen összhangban él itt egymás mellett, nincs tipikus alá-fölé rendeltségi viszony, mindennek meg van a maga haszna és értelme. Egy példán keresztül szemléltetném, hogyan is kell ezt elképzelni:

Tegyük fel, hogy van egy gyümölcsösünk, hogy ne kelljen külföldről behozott, kétes eredetű gyümölcsöt ennünk az év folyamán, esetleg lekvárt, befőttet is szeretnénk magunknak eltenni télire. Már a fajták kiválasztásánál is törekedni kell arra, hogy minél változatosabb legyen kertünk. Kicsit hasonlítson egy erdőre, legyen lombkoronaszint (gyümölcsfák), cserjeszint (csipkebogyó, galagonya, mogyoró, ribizli, stb.), így növeljük kertünk ellenállóképességét a kártevőkkel szemben, mondhatnánk azt is, stabilabbá válik a rendszerünk. Vannak tyúkok is (egy család ellátásához elegendő kb. 10 tyúk és 1 kakas), akiket kiengedve a gyümölcsösbe, összeszedegetik a földön heverő magvakat, gyümölcsöket, majd miután hasznosították, szerves trágyájuk tápanyag utánpótlást jelent gyümölcsösünknek. A gyümölcsöst különböző biopermetlevekkel (pl. csalánlé) kezelve, el tudjuk kerülni a vegyszerek használatát. Végeredményben tyúkjaink egészségesen nevelődnek fel, tojásuk, húsuk beltartalma magas lesz és a gyümölcseink is vegyszermentesek lesznek.

Azért hangsúlyos a beltartalom (nyomelmek, vitaminok, ásványi anyagok) fontossága, mert amiket boltban kapunk (sőt, a piacon is sokszor!) tojások, legtöbbjük ketreces (3-as kód) tartásból származnak, kevesebb, mint 1 négyzetméteren élnek a tyúkok, antibiotikummal, ipari takarmánnyal tömik őket, aminek eredményeképpen a végén kapunk egy megkérdőjelezhető beltartalmi minőséggel rendelkező tojást, húst.

Láthatjuk, ha megfelelően alakítjuk ki az életteret (csak a tervezésre kell nagyon odafigyelni), akkor a rendszer működik önmagától, nekünk csak le kell aratni a “termést”. A permakultúrát szokás a lusta kertész gazdálkodási módjának is nevezni, mivel a talajműveléstől kezdve, a vegyszerezésig, semmit nem kell csinálnunk a kertben, csak tervezni és tervezni. A giliszták ásnak helyettünk, a kártevőket pedig, azok természetes ellenségeivel, illetve őket távol tartó, elvonzó növények telepítésével tudjuk semlegesíteni. Nem izgalmas?


Forrás: richpoi.com

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...