b_700_700_16777215_00_images_thumbnails_abalatonkis3.jpg

Borbála és férje, Sarbu András azért költözött le Budapestről a Kis-Balatonhoz közeli településre, hogy megvalósítsa életük álmát, egy önellátó gazdaságot.

Persze, ennek volt előzménye, hiszen Borbála az ökopolitikával és saját megfogalmazásuk szerint az élhető város megteremtésével, illetve vidékfejlesztéssel foglalkozó civil szervezetnél, a Védegylet Egyesületnél dolgozott agrár-programvezetőként, férje, az agrármérnök, közgazdász végzettségű András pedig a Nemzeti Lovarda ügyvezető igazgatója volt.

Mindenképpen vidéken szerettünk volna élni, s elkezdtük keresni a megfelelő helyeket, ingatlanokat mesélte Sarbu András. Itt, Zalaszabaron találtuk meg a legmegfelelőbbet egy 1867-ben épült lakóház képében, melyhez nagy udvar és kert, illetve pajtaépület is tartozik. Persze, jelentős felújításra volt szükség úgy a 20 éve lakatlan régi házon, mint a pajtán ahhoz, hogy megfeleljenek az elképzeléseinknek. Immáron két éve, hogy itt élünk. Tíz éves korom óta lovakkal foglalkozom, s nyilván, a lótartást szeretném folytatni, pontosabban felfejleszteni itt is. Jelenleg 3 gyönyörű állatunk van az istállóban, de az elképzelésem egy lovarda megalapításáról szól.

De ez csak a tervünk egyik, igaz, nagyon fontos eleme, hiszen valójában egy teljesen önellátó gazdaságot szeretnénk létrehozni vette át a szót Sarbu Simonyi Borbála. Már most is nagyon sok zöldséget megtermelünk magunknak a kertben, amit nem kell megvenni. Sőt, idén sárgarépa, petrezselyem, hagyma és krumpli nagyobb mennyiségben termett, utóbbiból még a rokonoknak is jutott. A sárgarépa pedig fontos eledele a lovaknak. Ezek voltak a hangsúlyosabb termények, de természetesen, minden más is helyet kapott a kertben, amire csak egy háztartásban szükség lehet, gondolok itt például a paprikára, paradicsomra, a tökfélékre. Babot, borsót nem vettünk már két éve, előbbiből pedig kifejezetten a térségre jellemző tájfajtával is rendelkezem, amit a szomszédtól kaptam. Csak érdekességként említem meg, hogy ebből szeretnék majd küldeni a tápiószelei Növényi Diverzitás Központnak, mely rengetegféle zöldségfaj és fajta génbankjaként működik, s minden lelkes kertésznek, aki kéri, szívesen küldenek a ma már ritkaságnak számító régi, vagy éppen kevésbé elterjedt fajták vetőmagjából, gumójából. Ráadásul teljesen ingyen és bérmentve, csak a termésből kell majd küldeni a központnak, hogy így tudják pótolni a kiadott mennyiséget.

Borbála ökológiai szemléletben képzeli el a gazdaságot. Mesterséges növényvédő szerek és műtrágya nélkül, mert meggyőződése, hogy ez a jövő.

Azt tervezzük, hogy a teljes tisztaság jegyében a gyümölcsfáink alatt a füvet sem fűnyíróval vágjuk majd, hanem ezt a munkát a hamarosan érkező tejhasznú birkákkal végeztetjük el. Tejükből pedig házi sajtot készítünk egyébként már most is sajtozunk, igaz, egyelőre csak saját célra, és még tehéntejet vásárolunk hozzá. Mindemellett falusi vendéglátással is szeretnénk foglalkozni, tehát igazi komplex fejlesztésben gondolkodunk.

Horváth Balogh Attila

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

Kép: Szakony Attila