Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

adisznopix.jpg

Eltűnik-e a háztáji gazdálkodás? - ezt a kérdést tette fel nemrég a Kurca TV Agrárpercek c. műsorában.

A kádár rendszer alatt a téeszesítés mellett az állam magántulajdonban hagyta a háztáji földeket, ahol a parasztság magának termelhette meg a betevőt, no mega helyi piacra is szállíthatott. Ez a politika olyannyira sikeres lett, hogy a háztájinak hamarosan kulcsszerepe lett a szocialista gazdaságban.

Ha azonban manapság szétnézünk a hazai portákon, sok helyen üresek a disznóólak, eltűntek az udvarokról a baromfik, alig lehet látni állatokat, megművelt veteményeseket, kiskerteket.

Egyszóval eltűnt a háztáji Magyarországról? Ezt a kérdést tette fel a Kurca TV nemrég Agrárpercek c. műsorában Erhardt Gyulának Csanyteleken, ahol az átkosban szinte mindenkinek volt még háztáji gazdasága.

A szocializmus alatt gyakorlatilag mindenki a földekből, a mezőgazdaságból élt, mára azonban sajnos megváltozott a helyzet. Ennek nagyon sok oka van, kezd bele mondandójába a takarmányok forgalmazásával foglalkozó gazda, majd így folytatja.

Ma már nincs természetbeni juttatás, mint volt anno, hisz nincsenek téeszek. (Ezzel persze nem sírjuk vissza a szövetkezeteket, csak összegezzük azt, ami elhangzik a videóban – szerk.) A természetbeni juttatás alkalmas volt arra, hogy a jószággal feletetésre kerüljön a takarmány, felnevelésre és eladásra kerüljön az állat, ami így remek kiegészítést jelentett a fizetés mellett. Mindemellett a húsnak biztos piaca volt, biztos felvásárlási árak mellett, a rendszer működött. Így nyilvánvalóan lehetett, és megérte is sertést tartani otthon. 

Jó lenne, ha manapság a háztáji fogalma (jogilag is) jobban meghatározásra kerülne, mert a háztáji tulajdonképpen a ház körül termelhető javak összességét kellene, hogy jelentse, ugyanakkor manapság egy háztáji nem veheti fel a versenyt azokkal a gazdaságokkal, melyek nagy létszámú állatállománnyal és tőkével rendelkeznek. Tehát „egységesíteni” kellene az ágazatot, hisz mostanság a piaci rendszer nem a háztájinak, hanem a nagyüzemeknek kedvez.

A piacgazdálkodásra való áttérés szabaddá tette ugyan a versenyt, de pl. a sertéstenyésztésben „intézményesítette” a kiszámíthatatlanságot, így hiába lenne olyan réteg a parasztságon belül, mely tartana otthon disznót, egyszerűen nem teheti, mert nincs értelme. Nagyon nehézzé vált ugyanis a malacot ebben az időszakban, vagy akár ma is úgy értékesíteni, hogy azon tisztességes haszon maradjon. Ez azt is jelentette, hogy a gazdák kezdték felélni a tartalékaikat, így egyszerűen megszűnt az alapja a további, évről évre folyó gazdálkodásnak. Így tűntek el a piacról a háztáji sertéstartók, pedig nagyon nagy szükség lenne rájuk, hisz hiány van ma hazánkban jó minőségű, ízletes disznóhúsból.

Erhardt Gyula mondandóját a 7- perctől hallgathatjuk tovább:

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: maga a videó

Kép

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...