Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

b_700_700_16777215_00_images_thumbnails_adisznobogar.JPG

Az optimisták szerint minden rendben van, de aki néha kinyitja a szemét, láthatja: az emberi és állati táplálékrendszer hosszú távon nehezen fenntartható. A használható földterületért óriási harc megy, nem lesznek győztesei a csatának.

A klímaváltozás már azokban a térségekben is képes problémákat okozni, amelyeket eddig stabil, anomáliáktól mentes régióknak tartottunk. A Föld lakossága egyre növekszik, így egyre nagyobb igény mutatkozik a termőföldre: állati takarmányt, emberi élelmiszert termelők és bioüzemanyag-gyártók osztoznak a véges számú hektárokon.

Kinőttük a bolygót?

Bolygónk mezőgazdasági területének 75 százalékát foglalják el a takarmánynövények. Az emberi fogyasztásra alkalmas ivóvíz nyolc százaléka is öntözésre megy el. Az ENSZ alá tartozó Élelmiszer és Mezőgazdasági szervezet (FAO – Food and Agriculture Organisation) már 2003 óta foglalkozik a rovarok emberi és állati fogyasztásra való felhasználásával.

A FAO aktuális vizsgálata szerint a légylárvákból, selyemhernyókból, tücskökből, sáskákból vagy szöcskékből előállítható rovarliszt a takarmánykérdés egyik megoldása lehet. Mivel gyors szaporodásúak, hidegvérűek és tökéletesen tenyészthetők biológiai alapú hulladékon, hasznosítási lehetőségeik számos növényt kiválthatnak, és rengeteg termőterületet felszabadíthatnak.

Misányik András agrármérnök a Táfelspiccnek elmondta: „Ha az összetétel megfelel, nem látom akadályát annak, hogy sertéseknek adjuk. A rovarokban rengeteg fehérje van, ha ezek bekerülnek a jelenleg is preferált granulátumokba, használatuk elméletileg nem ütközne akadályba – ugye, régen is használtak állati eredetű lisztet. Az állatoknak megfelelt – a sertés, ha éhes, mindent megeszik. A vaddisznó is felfalja a dögöt az erdőben, ezek mindenevő állatok, így a rovarliszt használata az összetételen múlna.”

Van bennük fehérje

Az alkalmasnak tekintett és vizsgálatba vont rovarok nyersfehérje-tartalma 42–63 százalék, míg a zsírtartalmuk 36 százalék lehet. Ennek eredményeként a tipikusan GMO szójára és hallisztre épülő takarmányok összetétele megváltoztatható lenne, vagyis az emberi fogyasztásra szánt állatok eledelét nem génkezelt forrásból vett fehérjével gyártanák, sőt, a tengerek élővilágát sem fenyegetné a túlhalászás. Az FAO jelentése szerint a rovarliszt akár 25–100 százalékban kiválthatja az elterjedt takarmányok szója- és halliszttartalmát.

Természetesen a rovarlisztek nem minden esetben tartalmazzák az összes szükséges tápanyagot, hiszen a nem kifejlett állatoknak vagy a tojótyúkoknak muszáj plusz kalciumot adni. Egyes esszenciális aminosavak, például a lizin vagy a metionin adagolása is elengedhetetlen. Érdekességként a szakmunka kitér arra, hogy az alacsony olajtartalmú takarmányok készítésekor a kivont olaj és zsír felhasználható más célokra, többek között biodízel-gyártásra.

Reális ötlet?

Domonyai András, jelenleg Kenyában fajtakísérletekkel dolgozó gasztrobotanikus elárulta: „Egyáltalán nem elvetendő ötlet táplálék vagy takarmány céljából az ipari méretű rovartenyésztés. A nagyon fejlett táplálkozási kultúrájú ázsiai országokban már ezer éve létezik. Elfelejtjük azt, hogy a vízi ízeltlábúak fogyasztása elfogadott, mindennapi, sőt ínyenc aktus – a magyar rákászmesterség sem légből kapott.

A szárazföldi rovarok és ízeltlábúak bármilyen 'emberhez közeli' étel- és takarmánycélú felhasználásának elutasítása csupán civilizációs, kulturális eredetű. Valahogy tisztátalanságot, piszkot társítunk hozzá, pedig semmivel sem koszosabb egy rovar húsa, mint az átlagos vadhús, sőt az állat testfelépítése, kitinváza miatt még 'sterilebb' is tud lenni, mint egy nagy testű fehérjeforrás.”

A szakember afrikai tapasztalata szerint az ottaniak ugyanúgy ismerik a rovarevés szokását, de ínségtápláléknak, elmaradott, nem civilizált szokásnak tartják, pedig a rovarok tenyésztése, feldolgozása, takarmányozása jól megszervezve olcsó lehet, hiszen produktív élőlények, kiváló fehérje állítható elő belőlük. A FAO adatai szerint például azért lehet gazdaságos a tücskök tenyésztése akár emberi táplálékként, mert a kinyerhető fehérjéből arányosan visszaszámolva tápanyagigényük a szarvasmarháénál hatszor, a juhénál négyszer, a disznóénál és a csirkéénél kétszer kisebb. Előnyeik közé sorolható, hogy lényegesen kevesebb üvegházhatású gázt és ammóniát bocsátanak ki, mint a hagyományos húsállatok.

Domonyai András hozzátette: „A Föld népességének táplálása, bárhonnan is nézzük, jelenlegi formájában véges lehetőségű. A talaj és a víz elfogy, tehát sem állati, sem emberi zöldtáplálékból nem tudunk bizonyos mennyiségnél többet termelni. Új útként az intenzív fajtaalapú hatékonyságkísérleteket, valamint olyan elfeledett táplálék-, tápanyagforrások újrafelfedezését kell elkezdeni és támogatni, amelyek a mostanitól teljesen eltérő energiamérleggel rendelkeznek. A rovartenyésztés és a rovarfehérje felhasználása pont ilyen lépés lenne. "

A szóját kiváltani nem könnyű

Megkérdeztük dr. habil. Markó Viktort, a Corvinus Egyetem docensét, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát is. „Csodálkoznék a tömegprodukción, a magam részéről szkeptikus vagyok. Ugyan a középkorban még nálunk is megették a rovarokat, de az, hogy tenyészeteket hozzanak létre, nem tűnik reálisnak. Biológiailag tudna működni, de anyagilag nem okvetlenül – az elterjedt szóját így kiváltani nem lenne könnyű. Itt tonnákról van szó, rengeteg rovarról, amelyeknek táplálékot kell biztosítani, kizárni, hogy ne fertőződjenek be. Ha mégis sikerül, és a technológia átüt, azt látni fogjuk.”

Harinder Makkar, a FAO állattenyésztéssel foglalkozó szakembere azonban új, ha kell, radikális lépéseket sürget: „Muszáj új forrásokat bevonni a takarmányozásba, mert a jelenlegi helyzet nem fenntartható. Két kiló hulladékon akár egy kiló rovarbiomassza is létrehozható.” Egy biztos, mi emberek, hulladék-előállításban jók vagyunk – lenne mivel etetni azokat a rovarokat.

Forrás

A kép csak illusztráció

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...