Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

abio1.jpg

Annyi család rendel tőlük hetente zöldséget, hogy az újaknak várniuk kell a sorukra. Tahitótfalun megnéztük, hogy működik a valóságban egy igazi biogazdálkodás.

„Azért Háromkaptár, mert három család összefogásával kezdtünk el másfél hektár földön zöldségeket termeszteni. Kezdetben csak saját magunkat akartuk egészséges zöldséggel ellátni, de idővel egyre több feleslegünk lett, amit piacra vittünk” – meséli Daniella, a Háromkaptár egyik alapítója. A Pest megyei családi biogazdaság – amelyet a múlt héten látogattunk meg – Tahitótfalu szélén működik immár tíz éve. Ebből négy éve – francia mintájú – közösségi gazdálkodást folytatnak, ami azt jelenti, hogy éves szerződésben állnak olyan felvásárló családokkal, akik hetente tőlük vásárolják meg a heti zöldségadagjukat minimum egy évig. A gazdaság ebből tartja fenn magát, ugyanis állami támogatásra eleve nem pályáznak.

Jelenleg száz – főképp fővárosi, illetve Pest megyei – családot látnak így el egész évben zöldségekkel. A családok azért szerződnek le évente a termelővel, hogy bebiztosítsák a földjéből élő, az időjárás szeszélyeinek kitett gazdálkodót, hogy egész évben, a termés mennyiségétől és minőségétől függetlenül lesznek állandó vásárlói. „Idén a sok esőzéstől tönkrement a paradicsom, és nagyon sok volt a kártevő is. Pockok és meztelencsigák dézsmálták meg a termést, de a vevőink tisztában vannak azzal, hogy hogyan működnek itt a dolgok. Amikor vágott és rágott káposztát csomagolunk nekik, akkor tudják, hogy az miért van, mert szervezünk nyílt napokat, amikor eljönnek a kertbe és látják, hogyan működik a gazdaságunk” – mondja Daniella, aki korábban a gyógyszeriparban dolgozott.

A heti adagot – egész évben – dobozokban kapják meg a vevők. Lehetőség van egész dobozt (ez 4500 forintba kerül) vásárolni, ami 3-4 fős családok heti zöldségadagját fedezi, illetve van fél doboz, értelemszerűen fele ennyiért, fele ennyi élelemmel. Az első novemberi egész dobozban csíra (lucerna, mustár, len), 1 kg krumpli, 1 kg reszelt sárgarépa, saláta, kelkáposzta, 50 dkg hagyma, 8 db fokhagyma, 80 dkg csicsóka és 1 kg cékla volt. A dobozokat személyesen szállítják le a vevőknek, akiket Danielláék csak tagoknak hívnak. „Három átvevőpontunk van, egy Szentendrén, egy Vácon és egy Budapesten. A család ilyenkor háromfelé válik, és mindenki máshová viszi el szerdánként a dobozokat” – mondja Daniella, akinek édesanyja és az unokaöccse is a Háromkaptárban dolgozik, ahol öt állandó munkatárs van. (Danielláék csecsemőknek, illetve cseperedő gyerekeknek szükséges dobozt is összeállítanak igény szerint.) „Minden zöldséget termesztünk, ami szabad földön megterem. A zöldségek mellett van eprünk is, és a jövőben szeretnénk gyümölcsfákat is ültetni” – mondja Daniella, miközben körbevezet minket a földön.

„Nehéz kiszámolni, hogy mennyire tudunk ebből megélni, hiszen mi ezt esszük, ami lefedi az eltartás egy részét. Elszántak vagyunk, így azt tudom mondani, hogy abból, hogy egy család évente 100 családot, vagyis körülbelül 250 embert lát el zöldségekkel, szűköcskén, de megélhet” – mondja. Sikerüket jelezheti, hogy várólista van a biokertnél, mert többen érdeklődnek a biozöldségek iránt, mint amennyit a gazdaság a másfél hektár méretű földdel el tudna látni. A gazdák örömére nagyon tudatos a vásárlói körük, hiszen ha valaki elköltözik külföldre, vagy egyéb okból nem tudja igénybe venni a Háromkaptár szolgáltatásait, akkor keresnek maguk helyett új tagot, ezért a vásárlói létszám állandó marad. 

A Háromkaptárt meg lehet találni az interneten is. Ezen a honlapon nemcsak követhető a heti doboz tartalma, de számos recepttel segítenek a tagoknak abban, hogy változatosan tudják felhasználni a szezonális zöldségeket.

Egyébként itt télen sem áll meg az élet. „Az egy legenda, hogy télen a gazdák tudnak pihenni, nagyon sok a tervezni való. Ilyenkor rakjuk össze a következő év menetét. Rengeteg tervezést igényel az, hogy kicsi parcellákra osztva fenn tudjuk tartani az ideális állapotot a talajjal és a növényekkel” – mondja Daniella. A gazdaságnak pincéje is van, és sok zöldséget befőznek.

„Ez itt feketegyökér” – mutatja már a kertben Barna. „Februárban szoktuk kiásni, ami elég nagy munka, de nem csak a hideg miatt. Nagyon óvatosan kell kiásni őket, mert törékeny a gyökerük, és ha felsértjük, akkor kifolyik belőle az a folyadék, amiben az összes vitamin és ásványi anyag van. Ezért mély árkokat ásunk melléjük, és óvatosan döntjük ki őket a földből” – avat be a részletekbe a férfi, aki kertészmérnök végzettségű. A gazdák egyébként nem használnak gépeket. „Csak egy ilyen egytengelyes ketyerénk van. De nincs is szükség többre” – mondja Daniella, aki egyrészt elvi okokból nem akar gépeket, másrészt másfél hektár kicsi ahhoz, hogy nagyobb munkagépeket alkalmazzanak.

Ha sok a munka, akkor idényjelleggel felvesznek néhány segítő kezet, illetve Szentendréről is jöttek már végzős gimnazisták ide, hogy teljesítsék a kötelező közösségi szolgálatot. „Egyébként nincs időnk és energiánk reklámozni magunkat. Igaz, nem is kell, hiszen így is nagyon sok család érdeklődik irántunk, akiket nem tudunk kiszolgálni” – válaszolja Barna arra a kérdésre, hogy mennyire vannak jelen a köztudatban, mennyire terjesztik el ezt a francia modellt.

(Korábban már foglalkoztunk a Háromkaptárral, nem csak cikk, film is készült róluk, mely itt, a 4.45-ik perctől meg is tekinthető - szerk.)

Ivóvízbevétel a zöld gazdaságra

Sajátos ötlettel állt elő a szintén a Szentendrei-szigeten található falu, Szigetmonostor polgármestere ottjártunkkor. Molnár Zsolt elmondta: miután a Szentendrei-szigeten található „északi vízbázis” (a déli, sokkal szennyezettebb Csepelen van – a szerk.) adja a főváros ivóvízellátásának 70 százalékát – közel 1,5 millió fővárosi csapvízét –, a helyi települések előre rögzített arányban a befizetett vízdíjak egy százalékát visszaigényelhetik. (Szentendrén Tahinál, Kisoroszinál és a sziget déli bal partján vannak a vízbázisok. A víz itt az ún. parti szűrésű rendszerrel kerül a kutakba a Dunából: azaz a víz a meder homokos-kavicsos üledékén keresztüli fizikai-biológiai szűrési folyamatok után érkezik meg ide – a szerk.) „Ez az összeg Szigetmonostor tekintetében 75–83 millió között mozog negyedévente.” A polgármester ebből a pénzből azokat a gazdálkodókat támogatná, akik vegyszer helyett biogazdaságban használható növényvédővel dolgoznak. Mivel ezek drágábbak a vegyi anyagoknál, a különbözetet fizetné ki az önkormányzat. „Azt gondoljuk, hogy a szigeten a magasabb munkaigényes és magasabb értéket adó kertészeti és gyümölcstermesztés irányába kell a gazdálkodást fejleszteni, ennek is a vegyszermentes fajtáját” – mondja Molnár. Hozzáteszi: a szigetmonostori önkormányzat ennek érdekében kidolgozott egy olyan stratégiát, melynek része, hogy feltérképezzék az ilyen típusú gazdálkodás iránt érdeklődőket. Igyekeznek elérni azt is, hogy a helyi terményeket a helyi konyhán használják fel, iskolákban, óvodákban és egyéb közintézményekben. „Ezzel csak az a probléma, hogy a mezőgazdaság csúcsidőszakában, nyáron, amikor a legtöbb zöldség és gyümölcs terem, akkor a helyi konyha nem üzemel teljes gőzzel. Azt szeretnénk elérni, hogy ezek a termények feldolgozásra kerüljenek, hogy a szezonális termékek szezonon kívül is hasznosítva legyenek a helyi konyhákon” – vázolja a terveket Szigetmonostor első embere. Az önkormányzat egyébként szélesebb spektrumban is gondolkodik, ugyanis egy elektromos busz vásárlását tervezik egy Klímapark-pályázat keretében. A helyiek különben nagyon örülnek a kezdeményezéseknek. Ottjártunkkor egy termelői fórumon konkrét ötletekkel álltak elő a helyi gazdálkodók azzal kapcsolatban, hogy hogyan térhetnének vissza ahhoz a régi modellhez, amikor mindenki a helyben termelt termékeket vásárolta fel. Megbeszélték, hogy az önkormányzat honlapján folyamatosan frissítik majd, hogy éppen kinek milyen eladni való portékája van.

Forrás

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...