Fegyvert fognának Európa ellen a halukat féltő afrikai halászok

Hatalmas európai halászhajók rabolják le az észak- és nyugat-afrikai országok tengereit. Az apadó zsákmányt látva a helyi halászok arra készülnek, hogy fegyvert fognak az EU hajói ellen, és a szomáliaihoz hasonló káoszt teremtenek az Atlanti-óceánon.

Észak-Afrika nyugati partjainál, Szenegál és Mauritánia vizein kétféle halászhajóval találkozhat az ember. Az egyik tarkára festett, hosszú, keskeny facsónak, amilyenen az afrikai halászok évszázadok óta járják a parti vizeket. Ezeknek a hajóknak a legénysége puszta kézzel veti és vonja a hálóját, a fogást pedig lovas szekéren hordja ki a piacra. A halászatnak ez a hagyományos formája millióknak ad munkát és élelmet a sivatag és az Atlanti-óceán között elterülő afrikai országokban.

Létezik azonban egy másik fajta hajó is, amely a 20. század vége óta egyre nagyobb számban tűnik fel a környéken. A 100-140 méter hosszú, 4000-6000 tonnás monstrumok az Európai Unióból, Oroszországból vagy Kínából érkeznek, és egyetlen nap alatt fognak annyi halat, mint 56 hagyományos halászcsónak egy teljes évben. Hatalmas hálóikkal naponta több száz tonna halat kebeleznek be, és akár 6000 tonnányi fagyasztott halat is képesek tárolni óriási rakterükben. Ezek a hajóóriások a helyi halászok és több nemzetközi szervezet szerint brutálisan túlhalásszák az egykor gazdag vizeket, ami társadalmi katasztrófával fenyeget az afrikai országokban.

"Nem marad hal a tengerben"

A Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet februárban indította útnak Szenegálba egyik aktivistákkal teli hajóját, az Arctic Sunrise-t, hogy leleplezze a tengerek halállományát ipari mennyiségben lehalászó hajókat. A szervezet szerint ugyanis az afrikai országokban rohamosan csökken a halállomány, és ezt a halból élő helyi halászok is egyre jobban megérzik. A szenegáli és mauritániai halászok évek óta arról panaszkodnak, hogy lassan teljesen eltűnik országuk egyetlen hasznosítható kincse, a halállomány, és teljes kilátástalanság vár rájuk.

"Túl sok a hajó odakinn. Tíz éve csak kimentünk egy napra, és megvolt a zsákmány. Ma sokkal messzebb kell menni, és akár két héten keresztül halászunk egyhuzamban, a fogás mégis egyre kisebb" - mondta a Greenpeace-nek Iszmael Harúna mauritániai csónakos halász a szervezet tavalyi útján. Hasonló panaszokat ismételgetnek a nyugat-afrikai halászok a 2000-es évek eleje óta minden feléjük tévedő külföldi újságírónak. A brit Guardiannek a múlt héten szenegáli halászok arról beszéltek, hogy tíz év alatt negyedére csökkent az általuk fogott hal mennyisége.

A tengerparti Joal városában, Szenegál legnagyobb halászkikötőjében 1500 halász verseng a zsákmányért a tengeren. A kikötő vezetője a Guardiannek arról beszélt, hogy 2004-ben még évente 220 ezer tonna halat fogtak, tavaly már csak 120 ezer tonnát. "Nagyon komoly a helyzet, ha ilyen ütemben csökken a zsákmány, tíz év múlva nem marad hal a tengerben. Az pedig katasztrófa lenne, oda lenne az emberek megélhetése, munkája és napi betevője is" - mondta.

Korrupció és illegális halászat

Az életet adó halak eltűnésének a helyiek szerint két konkrét oka van: egyrészt az illegális haltolvajok pusztítják a rohamosan fogyó halállományt, másrészt a mohó és korrupt afrikai kormányok is igyekeznek nagy pénzt csinálni a felségvizeiken folytatott halászat jogainak eladásából. A kormányok évtizedek óta árusítják a halászati jogokat a külföldi államoknak, és mivel más eladható termék híján költségvetésük függeni kezdett a több százmillió eurós bevételtől, évről évre maguk hívják be területükre a vonóhálós külföldi halászhajókat.

Az afrikai halászati jogot sok ország borsos áron, kétoldalú szerződésekben vásárolja meg: az EU-nak jelenleg többek közt az Európához legközelebb található Marokkóval és Mauritániával van szerződése. A Greenpeace adatai szerint az EU 2006 és 2012 között több mint 142 millió eurót fizetett a két országnak, hogy a portugál, spanyol, francia, görög, német, brit és holland hajók a nyugat-afrikai vizeken dolgozhassanak. 2006-ig Szenegállal is volt halászati egyezménye Európának, de ott a helyi kormány nem újította meg a szerződést, így az uniós flotta Szenegálban már csak szenegáli zászló alatt halászhat. Egész Nyugat-Afrikában jelen vannak ugyanakkor az orosz, kínai, koreai, izlandi és belizei halászhajók amelyek sokszor átláthatatlan, az EU-flottánál sokkal kevésbé szabályozott szerződések alapján halásszák a ritkuló halállományt.

A TransparentSea (Átlátható Tenger) nevű civil kezdeményezés esettanulmánya szerint Szenegálban például tavaly derült ki, hogy a kormány a halászati törvényeket megszegve, a nyilvánosság tudta nélkül adott halászati jogot 22 hatalmas orosz halászhajónak. A sokáig titkolt szerződésekből kiderült, hogy az oroszok az általában a szokásos ár harmadáért kapták meg a halászati jogot: civilek és az ország hagyományos halászait tömörítő szervezetek szerint korrupt hivatalnokok adták ki a halászati engedélyeket, hogy a saját zsebüket tömjék meg a halászok ezreinek kárára. A TransparentSea szerint hasonló ügyletek folynak a szomszédos országokban, például Bissau-Guineában is, ahol szintén versenyt futnak a halért az uniós, orosz és kínai halászhajók. Itt az 1980-as években az akkori pletykák szerint többek között orosz fegyverszállítmányokat kapott a kormány a halászati jogért cserébe.

Az afrikai kormányok azt állítják, hogy csak fenntartható szinten halásztatják vizeiket, a szenegáli kormány pedig tavaly azzal érvelt, hogy hatalmas pénzkidobás lenne nem lehalásztatni a felesleges, újratermelődő halállományt. A halászati jogból befolyt pénzt azonban általában nem a helyi halászközösségekre fordítják: a kormányok nem tartanak fenn megfelelő parti őrséget az orvhalászok megállítására, nem végeznek mélyreható vizsgálatokat a halállomány méretéről, és nem is fejlesztik a helyi halászati infrastruktúrát az elvárt mértékben.

Fegyvert is fognának

A helyi halászok mindebből annyit látnak, hogy az egyre szaporodó óceánjárók, amelyek a törvények szerint csak a parti vizektől távol halászhatnának, éjszakánként rendszeresen bejönnek a part közelébe, és lehalásszák azt a halállományt is, amely a csónakosok zsákmánya lenne. Hiába jelzik az illegális halászatot, a kormányok nem tesznek semmit.

Az ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO 2010-es jelentése szerint a világ fenntartható halászatára a legnagyobb fenyegetést az illegális halászat jelenti, amely évente több tíz milliárd dolláros kárt okoz a halállományban.  Afrika halászatának mintegy negyede illegális halászok hálójába kerül. A FAO szerint a haltolvajok hajói gyakorlatilag szabadon mozognak a védett vizeken, gond nélkül váltanak zászlót és azonosítót, váltogatják tulajdonosukat és működtetőiket, így az általuk lehalászott zsákmányt az ütőképes parti őrséggel nem rendelkező országok képtelenek nyomon követni.

Mivel a kormányaik nem védik meg őket és a halaikat, az afrikai halászok drasztikus válaszra készülnek - derül ki a Guardian március végi riportjából. "Az emberek egyre elkeseredettebbé válnak. Tíz év múlva már fegyvereket fogunk viselni - mondta a brit lapnak egy szenegáli halászszövetség elnöke, Abdu Karim Szall. A férfi szerint Szenegálban minden ötödik ember él a halászatból, és ha ezek az emberek elveszítik a munkájukat, el lehet képzelni, mi történik. "Szenegál lesz a második Szomália, és Európa innen nincs nagyon messze" - mondta vészjóslóan.

Szomália sorsa intő példa arra, hová vezethet az illegális halászat: a kelet-afrikai országban az elmúlt években sok halászok felcsapott kalóznak, és sorozatos támadtak meg a külföldi hajókat. Az ENSZ több jelentése is azt állapította meg, hogy a hatalmas méreteket öltő kalózkodáshoz részben a mértéktelen illegális halászat vezetett, amely megfosztotta a szomáliai falvak halászait a megélhetési lehetőségtől. Az óceán partján ezért "önkéntes parti őrségekbe" szerveződtek a felfegyverkezett halászok, és apró csónakjaikkal elkezdték sorra elfoglalni a vizeiken áthaladó hajókat.

A Nigerianview afrikai hírportálnak egy halászati szakértő, az Ocean 2012 civil szervezetet képviselő Stéphan Beaucher is azt mondta, hogy a halászat stratégiai és geopolitikai kérdéssé vált Északnyugat-Afrikában. Az aktivista szerint félő, hogy valódi háború indul a halállományért. A nyugat-afrikai kalózkodásnak már láthatóak is az első jelei: a WikiLeaks által kiszivárogtatott 2009-es amerikai követségi jelentés szerint Sierra Leone északi részén (Szenegáltól délre) egyre nagyobb méreteket ölt a kalózkodás. A nagy külföldi halászhajókat egyre többször támadják meg nyugat-afrikai csónakok, és a hajókról rendre elrabolják a kifogott halat. 2011-ben Szenegálban az orosz hajók gyanús engedélyeinek ügye is ilyen választ váltott ki: a helyi halászszövetségek közölték, hogy ha a kormány nem lép, "majd ők mennek, és megharcolnak velük". "El fogjuk űzni őket a vizeinkről, bármibe kerüljön is" - nyilatkozták 2011 nyarán.

Exportált európai tragédia

A Greenpeace szerint a katasztrófával fenyegető helyzet kialakulásában az Európai Unió halászati politikája is sáros. Az EU-ban évtizedek óta közös halászati irányelv szabályozta a tengeri halászatot, amelyről azonban mindenki tudta, hogy nem képes megvédeni a halállományt. Az Európai Bizottság honlapján olvasható tájékoztató is elismeri, hogy a halászati politika sürgős reformra szorul, mivel Európában a túlhalászás a tengeri ökoszisztémákat veszélyezteti. Az európai tengereken régóta nincsenek nagy fogások, mivel az európai halászok gyorsabban fogták ki a halakat, mint ahogy az állomány reprodukálni tudta volna magát.

A Greenpeace szerint a túlméretezett európai halászflotta saját vizeinek lerablása után rászabadult Afrikára, és most oda exportálja a bukott európai halászati problémákat. Mindezt a szervezet szerint ráadásul az európai adófizetők pénzén teszik, hiszen az EU finanszírozza az afrikai halászati jogok megvásárlását a halásztársaságoknak. A szervezet szerint ráadásul a közpénzekből profitáló európai halászhajók nem is európai, hanem főleg afrikai és távol-keleti piacokon adják el a zsákmányuk 90 százalékát, így az átlag európai még az olcsó tengeri halhoz sem jut hozzá.

A túlhalászás azonban Afrikában sokkal durvább következményekkel járhat, mint Európában, itt ugyanis hal híján az emberek nem tudnak más élelem után nézni. Az ENSZ élelmezésügyi szervezetének (FAO) jelentése szerint a főleg mezőgazdaságból és halászatból élő országokban hatalmas problémát jelent a növekvő élelmiszerhiány, amelyet részben a megcsappanó haltermelés okoz: a nyugat-afrikai országok lakosai szinte kizárólag a tengeri halból jutnak fehérjéhez.

Az Európai Unió ennek ellenére nem érzi magát felelősnek a túlhalászás miatt. Az Európai Bizottság 2008-ban közzétett dokumentuma az afrikai kormányokra hárítja a felelősséget a halászati engedélyek kiadásának és az orvhalászat felügyeletének ügyében is. A bizottság szerint Szenegálban a helyi kormány makacssága miatt nem jött létre új, átlátható megállapodás a halászati jogokról, de az EU ennek ellenére is tovább támogatta az ország halászati infrastruktúrájának fejlesztését. Arról pedig - írják - az EU nem tehet, hogy Szenegál nem képes megfelelően igazgatni és ellenőrizni saját halászatát.

Februárban a legnagyobb európai halászcégeket tömörítő szövetség, a Pelagic Freezer-trawler Association (PFA) is közleményben utasította vissza a Greenpeace kritikáját és akcióit. A cég azt állította, hogy a zöldek állításával szemben a fenntartható halászat híve, és évek óta meg is tesz mindent ennek érdekében. Március végén hajói nem engedték fel a fedélzetükre az aktivistákat, akik ezt ellenőrizni szerették volna, sőt szóba sem álltak a halászok nyomába eredő Greenpeace-hajókkal.

Forrás: origo