A FB-on rendre jelennek meg olyan cikkek, melyek az emberi test C vitaminnal való ellátását taglalják. Mégis, melyik az optimális és egyben a legolcsóbb forrás, adódik önkéntelenül a kérdés, ha rendszeresen akarjuk fogyasztani e „csodaszert”. Márpedig ha nem akarunk betegek lenni, szisztematikusan ennünk kell a vitamint, ez nem vitás.
Sokan a tablettákra szavaznak, hisz naponta egyet-kettőt bekapkodni a legegyszerűbb feladat. Mások azt állítják, jobb ennél, ha az ember naturálisan fogyasztja.
A kérdés már csak az, hogyan töltsük fel szervezetünket a napi adaggal télen, amikor jóval kevesebb zöldség és gyümölcs áll rendelkezésre, mint nyáron. Problémát okoz az is, hogy nem lehet tudni, illetve sokan eltérő adatokra hivatkoznak, mennyinek kell bejutnia a szervezetbe akkor, ha egészségesek vagyunk, és mennyinek, ha betegségben szenvedünk.
Bár ez a cikk jó kiindulópontnak bizonyul, mégsem jutunk sokkal előbbre a kérdések megválaszolásában, ha elolvastuk, ezért arra gondoltam, magam teszek egy próbát, bár nem vagyok „szakértő”, és ha már így alakult, megpróbálom összekötni a kellemest a hasznossal. Azaz C vitaminforrásom a lehető legolcsóbb legyen.
Egyes FB csoportokban kérdéseket feltéve ugyan hasznos tanácsokat kaptam, miként is érdemes fogyasztani a citromnál jóval több C vitamint tartalmazó csipkebogyót, pl. teaként, arról azonban senki sem értekezett, milyen előnyökkel járhat az, ha csipkebogyót frissen szedve, vagy télen szárítva fogyasztjuk. Szőröstül-bőröstül.
Vélhetően ennek az áll a hátterében, hogy sokak számára kellemetlen lehet a bogyót megrágni, hisz elég kemény magokat tartalmaz, illetve ha lehet a gyümölcshúst forrázva is fogyasztani, akkor minek a rágás.
Ízlések és pofonok nyilván különbözőek. Én a forrázásra nem voksolok, hisz a C-vitamin e módszert alkalmazva elillanhat a teából, és bár az italnak jó az íze, elég vitamint mégsem vittünk be a szervezetbe. Ugyanez a probléma a lekvárokkal is, azok is főzéssel készülnek.
Ha hideg vízben áztattam a patikában vásárolt gyümölcshúst, szintén nem volt számomra meggyőző. Nem éreztem azt, miszerint megfelelően kiázott volna az értékes tartalom, így megpróbáltam nyersen elrágni a bogyót. Először valóban furcsa volt, később azonban megszoktam, így 3 hónapja csak így fogyasztom az értékes C-vitaminforrást. Reggeli után vagy közben elrágok 4 bogyót. Ha nehéz napom van, este is vacsora előtt vagy alatt. Ugyanezt a mennyiséget.
A szakirodalom szerint a citrom C-vitamin tartalmához képest a csipkebogyóé tízszeres, ráadásul jóval olcsóbb, így különös matematikai érzékre nincs szükség akkor, ha ki akarom számítani, mi éri meg jobban. 1 kg bogyó csupán 600 forintba került az őstermelői piacon, míg a citrom kilója általában 200 forint körül mozog a boltokban. Előbbi kb. 3 hónapig eltart, míg ha kb. ugyanazt a tartalmat citromból szeretném fedezni, kb. 9.000 forintot kellene elköltenem ugyanezen időszak alatt. (Alapul 90 napot vettem, és azt, hogy kb. 2 nap alatt fogyasztok el 1 kg citromot.)
Természetesen próbáltam citromléből, grépfútból, narancsból is bevinni az ajánlott mennyiséget, azaz 400 mg-ot naponta, de egy idő után elkezdett ellenkezni a szervezetem, túl savas volt a citromlé. A bogyót azonban minden további nélkül „beveszi” a szervezet, semmi gond a fogyasztásával.
A FB csoport említést tett még a homoktövisről is, így én is érdemesnek tartom kitérni rá. Sokan lefagyasztják és egész télen azt fogyasztják. Ez is egy jó megoldás természetesen, az áram azonban pénzbe kerül. Csipkebogyó pedig sok helyen szabadon terem, így ha szüretelünk itt-ott, még költenünk se kell rá. Csupán egy tálkába kell önteni a bogyókat, és ott kell tárolni. Sokáig, egy óránál tovább nem lehet nylonban szállítani a piacról az árut, mert hamar megromlik. Ilyenkor a bogyó elkezd sárgulni, állaga pépessé kezd válni, így szárítani sem lehet.
Ezután már csak egy kérdés megválaszolása marad hátra. Mit tapasztaltam a kúraszerű fogyasztás alatt? Már a kezdetekben azt vettem észre, hogy fogmosáskor semmilyen vérzés nem jelentkezik, míg a citromlé alkalmazása esetén ez mindig előfordult. Vagyis a (kezdeti) skorbut teljesen megszűnt, így úgy gondolom, a napi pár szem bogyó fogyasztása beváltotta a hozzá fűzött reményt. Bár mérni nem tudom, mégis elegendő C-vitamin került a szervezetembe, úgy gondolom. Beteg sem lettem annak ellenére, hogy több alkalommal is találkoztam náthás, influenzás emberekkel.
Pedig, érdekes megfogalmazás, jól jött volna egy kis nátha, mert akkor tudtam volna tesztelni, csak a bogyók által tartalmazott C-vitamin bevitellel mekkora adagot kellett volna elfogyasztani, hogy meggyógyuljak.
És még két fontos momentum. Ha őstermelői piacon vásárolunk, nem a multik zsebét tömjük pénzzel, hanem azt a magyar parasztot támogatjuk a forintjainkkal, akire jelen időkben igencsak ráfér a „segítség”. Sok kicsi sokra megy. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy egy-egy kirándulás alkalmával augusztustól magunk is begyűjthetjük az értékes termést, de akár ültethetünk is növényt a kertünkbe, ha van, és akkor ingyen van a gyümölcs.
A másik probléma az, hogy a növényvédőszerrel kezelt citromot általában éretlenül szedik le, majd közvetlenül az értékesítés előtt vegyszerrel fújják be, hogy szép sárga színe legyen. Az ilyen gyümölcs kevés vitamint tartalmaz, így kérdéses, mennyi C-vitamin is van benne.
TOP 5
