120304c1_piacra.jpg

(Szerkesztő megjegyzése: a cikk pedagógusok számára kifejezetten ajánlott.)

Míg a Járj a piacra! - A Tudatos Vásárlók és a Zöld Pók filmje c. cikkünk (http://www.utajovobe.eu/hirek/elelmezes/325-vasarolj-helyi-termeket) elsősorban a környezet- védelmi szempontokat és a háztartásban hasznosítható hétköznapi gondolkodás erejét vette górcső alá, ez a film inkább az őstermelői piac létjogosultságát hangsúlyozza, szemben a szupermarketek könyörtelen dömpingjével, erőfölényével. Ezért ennek révén az őstermelői piacok fenntartható módon való fejlesztéséről írunk, cikkünk emellett kitér az esetlegesen ma még kényszerűen létező alternatívákra is.

Miért is kell nekünk az őstermelői piac? Sok okot sorolhatunk fel egyszerre. Pl. a biodiverzitás megőrzése céljából. A gazdasági kényszer ellenére ugyanis számos őstermelő nem állt be a sorba, és ma sem termel hazánktól távoli, olyan univerzált fajtákat, melyek tájidegenek a Kárpát-medencében. http://www.kormany.hu/hu/videkfejlesztesi-miniszterium/hirek/a-szegedi-gabonakutatoban-folytatodott-a-magyar-vetomag-kampany

Ezért a hazai farmer áruja – szó szerint – sokszínű, azaz genetikailag gazdag, és így kifejezetten jó minőségű, egyedülálló nemcsak az öreg kontinensen, hanem a világon is. A legtöbb nyugati ország már elvesztette ezt a sokszínűséget, így biodiverzitásuk végleges, helyrehozhatatlan kárt szenvedett, ahogy írtunk már erről korábban.  http://www.utajovobe.eu/hirek/elelmezes/299-mi-az-hogy-nincs-jonatan-alma

" type="application/x-shockwave-flash" width="480" height="360">" />

Más miatt is szükség van azonban a termelői piacra. Ez környezetvédelmi, természetvédelmi érdek, mely a fenntartható fejlődés és a jövő nemzedékének a kritériumrendszeréből is adódik.

Mivel a hazai fajták régóta élnek a Kárpát-medencében, jobbára termeszthetők növényvédő szerek nélkül is, hisz terméseik jóval ellenállóbbak, mint az áruházláncokban kapható, többnyire éretlen, ízetlen, növénységéből sokat vesztett társaik. Utóbbiak a hosszú szállítás és raktározás okozta vitamin és ásványi anyag veszteségeik miatt a táplálék bevitel során nem lehetnek úgy építőkövei az emberi szervezetnek, mint a reggel frissen leszedett őstermelői, vegyszer nélküli zöldségek, gyümölcsök. Hogy mekkora problémát jelent már most is Európa intenzív mezőgazdaságának vegyszerfelhasználása ahhoz, hogy az utóbbi termények egész Európában értékesíthetőek legyenek, azt jól érzékelteti a Levegő Munkacsoport itt olvasható cikke, mely az európai vizek szennyezettségére, a vízi életközösségek pusztulására hívja fel a figyelmet. http://www.utajovobe.eu/hirek/elelmezes/328-europaban-egyre-nagyobb-gondot-jelenthet-a-novenyvedoszer-szennyezes

Hogy Magyarországon ne következhessen be a vizek szennyezettsége, és ez által természetes környezetünk végleges és visszafordíthatatlan elpusztítása, több megoldandó agrárpolitikai kérdés egyidejű rendezése mellett nyilvánvaló feladat a vegyszermentes mezőgazdasági termelésre átállás, melyhez kétségtelenül párosul a hazai őstermelői piacok megőrzése, fenntartása, sőt, fenntartható módon történő fejlesztése. Ez a folyamat tavaly már elindult, még ha nem is mindenhol olyan eredménnyel, mint kellene. http://www.kormany.hu/hu/videkfejlesztesi-miniszterium/hirek/megnyilt-a-fovaros-elso-magyar-termeloi-piaca-a-kobanyai-liget-teren

Sok múlik a polgármesterek aktivitásán is, melyre pozitív példa a 2011-ben nyitott XI. kerületi piac Gazdagréten. „Hoffmann Tamás, a fővárosi kerület polgármestere szerint a kezdeményezés azért lehet sikeres, mert olyan árukat kínálnak az őstermelők a helyieknek, amelyekért gyakran igen sokat kellene utazniuk, vagy a környéken egyáltalán nem is kaphatók. Ezért Kelenföldön és Albertfalván is terveznek őstermelői árusítást.” http://www.vallalkozoinegyed.hu/20110404/orszagos-minta-lehet-a-gazdagreti-ostermeloi-piac

Tehát mélyebb összefüggéseit tekintve, ahhoz, hogy megőrizhető és fenntartható legyen természetes környezetünk a jövő nemzedékek számára, fenn kell tartani az őstermelői réteget, mint közvetítő elemet ahhoz, hogy ez az általuk kb. 1100 évig jól működő mezőgazdasági rendszer ne omolhasson végleg össze, mint ahogy az elkezdődött 1990 körül, és máig jelentőségteljes pusztulást volt képes elviselni a hazai mezőgazdasági szektorban, és az arra épülő kereskedelemben. Ez tehát nemcsak gazdasági, vagy annak kapcsán politikai kérdés a mára politikai szervezetté avanzsálódott unióban, hanem kifejezetten fenntarthatósággal kapcsolatos problematika.

Az unióban, főleg Nyugat-Európában világosan láthatóvá vált már 30-40 évvel ezelőtt is, hogy igencsak fogyóban vannak a természeti erőforrások, köztük is kiemelt helyen a mezőgazdasági termelésbe bevonható földterületek száma, míg Magyarországon, vagy éppenséggel Erdélyben, Ukrajnában merőben más a helyzet. Nyugat-Európa számára tehát létkérdés, hogy ezt a piacot kézben tartsa, más megoldás egyszerűen nincs számukra. Azok az elképzelések uis, miszerint kizárólag alternatív energiával üzemeltethető toronyépületekben is folytatható lesz mezőgazdasági termelés, vagyis létrehozható lesz az első vertikális farm pl. a vikingek földjén, Svédországban, még csak papíron létezik. http://www.utajovobe.eu/hirek/elelmezes/326-vertikalis-farm-svedorszagban-a-jovo-fenntarthato-mezogazdasaga-toronyepuletekben

Az azonban kétségtelen tény, hogy ma már alig vásárolható termőföld Magyarországon, hisz mindenki arra vár, hogy busás haszonnal adjon rajta túl, ha a liberalizáció kapcsán eladhatóvá válik a külföldieknek.

Mindezen tények boncolgatása kapcsán elérkeztünk az önfenntartó falu kérdésköréhez, mely az ENSZ Local Agenda programjára alapozva a helyi közösségek prioritását hivatott hangsúlyozni a globalizáció káros hatásaival szemben.

Hogy mit is jelent mindez a valóságban, elég csak arra utalni, hogy az az önkormányzat, mely nem rendelkezik termőfölddel, nem is nagyon tudja magát sokáig fenntartani, pedig termőföld esetében erre nyilvánvalóan képes lenne. Tehát állandó behozatalra szorul, kiszolgáltatottá, eladósodottá válik, ahelyett, hogy fejlődne.

Pozitív példa azonban az ismert hazai nehézségek közepette is adott, a magyar önfenntartó falu már a BBC érdeklődését is felkeltette. http://www.utajovobe.eu/hirek/elelmezes/234-rozsaly Miért? Mert az őstermelői réteg kihalásával megszűnőben van az a tudás, és az a kreatív gondolkodásmód Nyugat-Európában, ami évszázadokon keresztül fenntartani volt képes az egész ott élő társadalmat.

Mindenre e helyen kitérni nem lehet a Rozsályról írt cikk kapcsán, de egyvalamire mégis érdemes. Magyarországon krónikus tünetnek bizonyult az iskolai menzák fenntarthatatlansága, hiányos és rossz, jobb szóhasználattal élve, pocsék élelmezése. Ezek az „éttermek” jobbára korszerűtlen és egészségtelen táplálkozást biztosítottak a gyermekek számára, melyen Rozsály, megfelelő földterületet és gazdálkodást feltételezve, pár éve könnyedén változtatott. Az oktatási intézmény mára már helyben termelt friss zöldségek és gyümölcsök mindennapi fogyasztását feltételezi. Teljességgel ingyenesen. Hogyan? Ingyen? Igen, teljességgel ingyenesen.

Mi az egyértelmű konklúzió? Rozsály, mivel termőföldje van, saját magát látja el. Ez, hasonló programot kialakítva, bármely településen relatíve könnyen másolható, mint ahogy más önkormányzatok is érdeklődtek már a mintatelepülésen, miként alakíthatják ki ők is a fenntarthatóságot. Olyan faluban, városban viszont, ahol nincs, vagy értelemszerűen nem lehet tulajdonban földterület, az önkormányzat, - most már az állam -, iskolai menzái számára kizárólag helyi őstermelőtől vásárolhatna, így mindenki jól járna. A vevő és az eladó is, hisz utóbbi állandó piachoz jutna, a vevő, azaz az iskolában tanuló gyermek pedig egészségesen és korszerűen táplálkozna. Hogy az egészséges és korszerű táplálkozás esetében mennyivel csökkenhetnének a társadalombiztosítás terhei, és mennyivel egészségesebb lenne a jövő nemzedéke, e helyen nem boncolgatjuk, de annyit megjegyezhetünk, hogy szerény becsléseket is feltételezve, milliárdos megtakarítást eredményezhetne évente. (Szerkesztő megjegyzése: Olyan idilli társadalmakban, ahol a táplálkozás mindig is korszerű volt és egészséges, ismeretlen fogalom volt az orvos, vagy a kórház, és egy 60 éves nő is bármikor képes gyermeket szülni: http://drimmun.com/hosszu-eletu-nepek/a-hunzak-100-evig-elnek.html)

120304c2_piacra.jpg

Visszatérve azonban az őstermelői piacokra. A 2010-ben „módosított közbeszerzési törvénynek köszönhetően közvetlenül, hosszadalmas kerülőutak nélkül kerülhetnek a helyi gazdák portékái az óvodák, iskolák s a kórházak asztalára. Jól jár ezzel az őstermelő és az intézmények is: az előbbi többet kap az áruért, az utóbbi pedig kevesebbet fizet érte.” (http://www.fmh.hu/fooldal-a_nap_temai/20100924_helyi_temeloktol_aru) Állandó menzai megrendelés esetén így nyilvánvalóan az őstermelő is jobban képes lenne fennmaradni, fejleszteni gazdaságát, emellett piacra is könnyebben szállíthatna. A folyamat kiterjesztésével bármely „elpusztított” városi piac hamar újra fel lenne állítható, az ott élő lakosság pedig minőségi áruval ellátható, ha más feltételek is adottak lennének. Ma azonban ez még nem minden esetben lehetséges.

Miért?


Folyt köv…