120301b1_hvg_gumicukor.jpg

A legzöldebb anyuka is szembesülhet azzal, hogy egészségtudatosnak dresszírozott magzata az óvodában szocializálódva élénk érdeklődést kezd mutatni holmi színes, édes rágnivalók után. Annyi jó hírrel szolgálhatunk, hogy ezek a rettenetes holmik a gyárinál sokkal egészségesebb változatban elkészíthetők otthon is.

 

Nem kell különösebb etimológiai fejtegetésbe bonyolódnunk, ha ki akarjuk találni, honnan is kaphatta a gumicukor a nevét. Elég, ha az állagára és rendeltetésére gondolunk. A legkülönbözőbb formákban és ízekben kapható édes nyammognivalók tömkelege ingerkedik kis és nagy gyerekekkel. S bizony fogynak is szépen azóta, hogy 1909-ben Charles Gordon Maynard afféle vásári attrakciónak szánt cukorkái megjelentek a londoni piacokon. Történetesen először medveformában.

A gumimaci örök kedvencnek tűnik. A legnépszerűbb márka szintén férfiembernek köszönhető. Hans Riegel bonni bonbonkészítő mester jól fejlett önbizalommal már 1920-ban vállalkozást alapított gumimacigyártásra. Állítólag induló tőkéje egy zsák cukor volt. A következő esztendőben megnősülve a teddyknek nevelőmamát is kerített, aki biciklin hordta szét a csemegét az árusokhoz. A cég ma is él és virul – azért sem írjuk le a nevét –, csak az európai piacokra naponta 80 millió gumicukrot küld. S bár dokumentálhatóan Albert Eisteinnek is nagy kedvence volt, mégsem állítanánk, hogy ez a legjavalltabb agyfényesítő. A legtöbb gyári készítésű tarkabarka szopogatnivaló természetes összetevőt már alig tartalmaz, tudatos vásárló kosarába legfeljebb a bioboltokban kapható változat kerül. Ott viszont előfordulhat vitaminozott, kifejezetten gyerekeknek szánt étrend-kiegészítőnek álcázva is.

Ha nemcsak gyermekünkről és torkoskodó párunkról, de netán – tükörbe nézve –, rólunk is kiderülne, hogy a szélsőségesek szerint leghaszontalanabb és legértelmetlenebb vegyipari terméknek nevezett szopogatni-rágnivalókat képesek vagyunk magunkhoz venni, akkor próbáljuk meg a házi készítést. Így kicsukhatjuk, hogy állati kötőszövetből nyert zselésítők, mesterséges viasz vagy színezék, szintetikus anyagok – mint legfőbb ellenségek – kerüljenek a cukorkánkba. Ha most elkezdünk gyakorolni, húsvétra már profi gumimaci (nyúl?) gyáros lehet belőlünk.

Recept

Az alap, hogy választunk ízlés szerint valamely gyümölcslevet (lehet vizes házi szörp is) és teszünk bele zselésítő anyagot. Méghozzá agar-agart, ami nemcsak a bioboltokban, de már a nagyobb élelmiszer-áruházakban is kapható. Az agar-agar tengeri moszat-kivonat, japán kocsonyának is nevezik, a vegák kifejezetten csodaszernek tartják. Ugyanúgy működik, mint a legtöbbek által ismert és használt zselatin. Nyugalom, se szaga, se bűze. Por, pehely vagy lapocska formájában kapható. Ha egy terméken E-406 van feltüntetve sűrítő- és gélképző anyagként, akkor nem kell megrettenni, vele van dolgunk.

200 ml gyümölcsléhez vagy szörphöz keverjünk 3 gramm agar-agart és forraljuk fel. A felforralt folyadékot öntsük bonbonkészítő szilikonformába, figurás jégkockatartóba, de egy körülbelül 15x15 centis hőálló műanyag doboz is megteszi. Ha ebben dermedt meg a keverék, tetszés szerinti apró alakzatokat vághatunk, formázhatunk belőle.

Fokozhatjuk a dolgot, ha nem kész gyümölcslevet vagy szörpöt választunk alapanyagként, hanem lepréselünk 30 dkg tetszés szerinti, lében gazdag gyümölcsöt. (A kivi nem jó a gumicukor készítéshez). 1 dl gyümölcslében feloldunk 2 gramm zselésítőt, majd hozzáöntjük a többi gyümölcslevet és belekeverünk 10 dkg mézet. Ezt a mézes változatot alacsony lángon, forralás nélkül főzzük addig, amíg a zselésítő teljesen feloldódik. Apró formákba adagoljuk, és pár órára hűtőbe tesszük.

(forrás: HVG)