Skip to main content

Brutális gazdasági következményekkel jár számos kis karib-tengeri országban az úgynevezett banánháború vége: az uniós vámok kedvezményezettjei gazdaságuk teljes átalakítására kényszerülnek a verseny nyílttá válása miatt.

A versenyfeltételeket eltorzító vámszabályok ellen ugyan joggal lépnek fel a hátrányt szenvedő cégek, ám az Európai Unió és a közép-amerikai országok között a banán uniós vámszabályai miatt kirobbant banánháborúban a kedvezményes vámokat élvező karib-tengeri kis szigeteknek is voltak érveik és a tiltakozó vállalatok sem voltak szentek. A második világháború utáni időszak leghosszabb kereskedelmi vitája 1991-ben robbant ki, amikor Costa Rica eljárást indított az EU ellen, mivel az utóbbi alacsonyabb vámot vetett ki a volt európai gyarmatokról származó banánra, mint más országok exportjára - írta a brit Telegraph.

A felek 2009-ben jutottak el a megegyezésig, amely szerint az EU nyolc év alatt tonnánként 176 euróról 114 euróra mérsékli vámtarifáját. A megállapodást 11 latin-amerikai ország írta alá, amelyek parlamentjeinek egyenként ratifikálniuk kellett a szerződést, az uniónak pedig el kellett készíteni és fogadnia az új szabályozást. Az ügy végére a hét vén került pont, a BBC elemzéséből azonban kiderül, hogy következményei jóval messzebbre hatnak a banánimport feltételeinek megváltozásánál.

Vagy banán, vagy marihuána

A vitában a kedvezményezett oldalon érintett karibi országok azzal érveltek helyzetük mellett, hogy például jóval rosszabb terepen, meredek lejtőkön kell banánt termelniük, ami önmagában indokolttá tesz némi kereskedelmi könnyítést. Emellett farmereik alternatívája a banántermeléssel szemben a marihuána előállítása, amit, ugye, senki sem akarhat.

Dominikában már a húszéves vita keltette bizonytalanság elég volt ahhoz, hogy tönkre vágja a banántermelést. 1988-ban a GDP 22 százalékát adta az ehhez a gyümölcshöz kapcsolódó iparág, ami két évtized alatt 1,5 százalékra rogyott össze. Akkor 20 ezer embernek adott munkát a banántermesztés és -export, míg ma jó ha ötezernek. Dominika még az ötvenes években kezdett Nagy-Britanniába banánt exportálni, amikor a cukorkivitel gazdaságtalanná vált.

Az elnyomott sem szent

Másfelől a fair exporttarifáért küzdő egyik nagy közép-amerikai banántermelő a Chiquita sem hófehér játékos az iparágban. A cég megvásárolta a United Brands - korábban United Fruit - nevű versenytársát, amelyet heves kritikák értek neokolonialista üzleti kultúrájáért. A térség egyik nagy foglalkoztatójaként kiérdemelte a "polip" gúnynevet az újságíróktól.

Sokszor vádolták azzal, hogy lepénzel kormányzati tisztviselőket és kizsákmányolja dolgozóit. Az ötvenes években a United Fruit állítólag azért lobbizott az amerikai kormánynál, hogy adjon segítséget a demokratikusan megválasztott guatemalai kormány elmozdítására szervezett katonai puccshoz.

A karib-tengeri országok egyébként nem csupán az exportkedvezmény megszűnése miatt kerülnek hátrányba. Az elmúlt években a rossz menedzsment, a termék gyenge minősége és a halvány hitellehetőségek miatt a külföldi befektetők elhagyták banániparukat. Helyi szakértők szerint teljes gazdaságuk alapos reformra szorul. Például turizmus fejlesztése ígér kiutat a banánválságból.

Forrás: http://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/banan_vagy_marihuana_veget_ert_a_hoszu_haboru.536556.html#

TOP 5