Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

b_700_700_16777215_00_images_watermarks_a_a_kutya_orokbeadasa.JPGVajon melyik videó a jobb, és melyik győzi meg jobban a nézőt, hogy kinek adja adója egy százalékát? Néhány éve valósággal harc indult a nonprofit szervezetek között az anyagi támogatás elnyeréséért, hisz a legjobbak több tízmillió forintra is szert tehetnek, főleg akkor, ha a profitorientált szférából hívnak segítségül marketing szakértőket.

A marketinges szakemberek, jól ismerve a támogatók „motiválhatóságát”, azaz azt, hogy hogyan kell/lehet eladni a piacon egy „terméket”, maguk adnak arculatot a nonprofit célhoz, így valóságos reklámhadjáratot folytatnak az adakozók kegyeiért, nyilván megfelelő díjazásért cserébe. Egy-egy videót, hirdetési plakátot megtekintve akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a nonprofit szféra is kezd „elüzletiesedni”. A pénz azonban minden alapítvány, egyesület számára kell, olyan nincs, hogy most már elég, a nonprofit szervezet minden céljának megvalósításához rendelkezik megfelelő anyagi forrásokkal.

Három szervezet videóját mutatjuk most be e helyt. Olyan három szervezetét, mely saját maga készíti kép és hanganyagait, alapkoncepciójuk pedig az, miszerint kisfilmjeikben a valóságot, csakis a valóságot „illik” bemutatni.

Első körben érdemes megtekinteni a debreceni Kutyaház Egyesület videóját. Vezetőjük, Bernáth Csaba, a DVSC védője szerint nehéz utat jártak be eddig, de az évek hosszú sora alatt egyre jobban fejlődve ma már korszerű, és az állatok igényeinek megfelelő menhelyet képesek fenntartani az évente befolyó egy százalékokból és egyéb adományokból. Egy német szervezettel kooperálva egyre több kutyát és macskát tudnak Németországban és itthon is örökbe adni, így tömören is megfogalmazható filmjük lényege: az állatok, a már megmentett állatok náluk egyben boldog állatok is.

Bár FB oldaluk is megörökít számos olyan nemkívánatos eseményt, mely elhagyott, utcára dobott kutyát és macskát mutat be, az adományt kérő videójuk, egyéb anyagaik mégsem erre helyezik a hangsúlyt. Nem a drámai helyzetet kihasználva próbálnak hatni az emberekre, mint más állatvédő szervezetek, és így kérni az adományt, hanem hangsúlyozva az akár az utcán, akár a mezőn télen-nyáron, fagyban-hóban történő állatmentést, boldog állatokat, egyfajta happy endet mutatnak be. Az emberek uis szeretnék tudni, mire fordítódik pontosan az adójuk egy százaléka, ezért az egyesület azt tervezi, hogy eztán rendszeresen közöl képekben és videókban olyan állatmentéseket, melyek hűen ábrázolják a kutya vagy a macska megmentését a rátalálástól az orvosi vizsgálaton át az örökbeadásig.

Ugyan a Kutyaház is felkért videójuk elkészítéséhez ismert közéleti személyiségeket, így pl. Risztov Éva olimpiai bajnokot, valamint Lukács Lászlót, a Tankcsapda énekesét, róluk azonban elmondható, hogy nem csak arcukat adták a nemes célhoz, hanem rendszeresen részt is vesznek a nonprofit szervezet életében.

Az egyesület büszke arra, mint ahogy a You Tube-on videójuk alatt is olvasható, hogy anyagukat példás összefogással, 0, azaz Nulla forintból hozták ki. Szívvel-lélekkel készítették filmjüket, egyszerű szövegezéssel, kép- és hanghatással. A videót azonban vicces kutya és macskakórus kíséri, mellyel olyan nézőket is megpróbálnak megszólítani, akiket az állatvédelem ügye eddig nem érdekelt.

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége ">több videót is készített, melyek közül célszerű megtekinteni a Környezettudatosság a gyakorlatban c. kampányfilmet. A filmben megszólaló Balamodaka das, - aki fiatal kora ellenére Krisna-völgy főkertésze -, röviden ismerteti, miért is hagyta ott a nagyvárosi életet, és cserélte le egy vidékire, egy fenntarthatóra. A videó magvas gondolatokat is taglal, hisz megtudhatjuk, hogy az élet alapja a termőföld, pontosabban annak megművelése, az azon való biogazdálkodás folytatása, mely az önfenntarthatóságot is magába foglaló tudásra épül. Ezt a tudást a közösség rendszeresen, különböző oktatási programok keretében adja át az érdeklődőknek - vagyis e tevékenység magától értetődően közhasznú is - a többi, hasonlóan fontosnak tartott tevékenysége mellett ehhez is kéri a támogatást.

A közösség korábban könyvet is kiadott az önellátásról, melyhez a kampányfilm remekül illeszkedik. A könyvben küldetésükről is beszélnek, mely így hangzik: „Bemutatjuk, hogy a fenntarthatóság a gyakorlatban is járható út, és az ökológiailag fenntartható életmód kiváló életminőség elérése mellett is megvalósítható. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Krisna-völgy lakóinak élete, az a harmonikus, egyszerű és természetközeli életmód, amelyet a hívek a farmközösségben nap mint nap megélnek. Tapasztalataikat pedig szívesen osztják meg az érdeklődőkkel.” Fontos tudni, hogy mindezen célok támogathatók a második, azaz az egyházaknak adható 1%-kal, így ez egy további lehetőség a kedvenc alapítványok támogatása mellett.

Szintén a tudás közvetítésére épül a Be Fair! Alapítvány videója, mely egy korábban készült oktatási segédlet korszerűsítésére kéri az adakozók adójának egy százalékát. A segédlet, mit ismeretes, középiskolásoknak készült, ingyenesen érhető el az Út a Jövőbe weboldalán, ahol a nonprofit szervezet céljairól is olvashatunk.

A videó rendkívül egyszerű, nélkülöz mindenféle sallangot. Ugyanakkor egy bájos diáklány mondja el közérthető módon a szöveget, melyhez különösebb hozzáfűzni való már nem is akadhat. Steiner Ráhel a debreceni Ady Endre Gimnázium végzős diákja, aki továbbtanulása során fejleszteni szeretné a kommunikációs  képességeit és a későbbiek folyamán szívesen foglalkozna médiával, így esett rá a választás.

A filmecske elkészítése gyakorlatilag 0 forintból vált finanszírozhatóvá, mely jól érzékelteti a fenntartható fejlődés gondolatiságának lényegi esszenciáját. Ez az esszencia különben egy közmondással is megfogalmazható, mely így szól: Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! Vagyis feleslegesen nem kell egy reklámfilmre milliókat költeni, ahogy teszik ezt más szervezetek, ha ugyanaz a hatás így is elérhető. A milliók uis fordíthatók másra is, pl. éppen az emlegetett oktatási segédlet korszerűsítésére.

Persze a több pénzzel rendelkező szervezetek jobban képesek érvényesülni, ez nyilvánvaló. Milliókat felhasználva megjelenhetnek óriásplakátokon, a metrószerelvények hirdetésein, vagy akár az újságok oldalain is. Ezáltal pedig képesek akár 100 milliókat is összegyűjteni, hisz a „befektetés” (minden évben) meghozza a várva várt sikert. Kérdés azonban, meddig képesek megőrizni ma még tetemesnek mondható előnyüket.